2022. november 13-án adtunk hálát Istennek az újbor ajándéka mellett azért is, hogy éppen 400 éve ajándékozta Kenesei Péter tihanyi várkapitány gyülekezetünknek azt a kelyhet, amely azóta is az Úr asztalának közepén áll, az úrvacsorás istentiszeleteken. Ez a kehely füredi reformátusságunk legrégebbi kézzelfogható emléke is gyülekezetünkben, hiszen az első anyakönyv megírása is egy évszázaddal később 1724-ben kezdődik csak, s az első fennmaradt iratok is az 1720-as évekből vannak irattárunkban.
Ez a kehely tehát 1622 óta, 4 évszázad füredi reformátusságát vonja közösségbe alkalomról-alkalomra, ahogyan az előttünk járókhoz hasonlóan magunk is kezünkbe vehettük ezt a kelyhet a közelmúltig, s vehetjük kezünkbe immár újra. 4 évszázad füredi reformátussága, s még jópáran mások, mert a kehely biztosan régebbi 1622-nél, akár már akkor is évszázados múltja lehetett. Nem tudhatjuk pontosan, hogyan került Kenesei Péterhez, mint ahogyan azt sem, hogy véletlenül írták el egykor, de máig látható módon Füred nevét – talán Pápára – vagy eredetileg máshová szánta e kelyhet a várkapitány? Mindenesetre Kenesei Péter biztosan járt Pápán is, hiszen 1617-ben az országosan első presbitérium felállításánál a vitézi rend hat képviselője közül az egyik Kenesei Péter, akkor még lovashadnagy, illetve egy 1621-s perben az úriszék tagjaként van jelen Pápán Kenesei Péter tihanyi kapitány.
Nem tudhatjuk azonban azt sem, hogy honnan származik e kehely. Vajon valóban a középkori tihanyi apátság egyetlen fennmaradt tárgyi emléke lenne, amint azt bencés testvéreink leírták, vagy máshonnan került Kenesei Péter birtokába hadizsákmányként? S vajon milyen magas lehetett eredetileg? Hiszen számtalan változtatás történt rajta, talán az utolsó nagy átalakítás-helyreállítás épp e templom felszentelése alkalmából. Megannyi titok, és megannyi különös részlet övezi e kelyhet, amelyek mára megfejthetetlen rejtélyek maradnak számunkra.
Mindenesetre az nyilvánvaló, hogy hitvalló eleink óvták-védték e kelyhet, hiszen 400 év után is itt van, túlélve a történelem megannyi viharát, háborúkat, járványokat, ideológiai harcokat, s puszta jelenlétével is hirdeti Isten kegyelmének csodálatos valóságát. Mert ez a kehely egyetlen célra adatott a füredi reformátusságnak Isten tisztességére, hogy az úrvacsora sákramentumának méltó hordozója legyen, amint ez ma is történik közöttünk, a füredi templomban, még ha ez a templom már nem is az, amelyhez a kehely adatott 1622-ben.
De az úrvacsora sákramentuma és Krisztus kegyelme ma is ugyanaz, amelyben mi is megélhetjük a Krisztussal való titokzatos közösséget, és részeseivé lehetünk a szentek közösségének, amely tér és idő korlátai felett is összeköt minket, s amelynek valóságát hirdeti közöttünk 400 éve ez a kehely, mint Istennek szentelt edény, mint Istennek szentelt hálaáldozat.
Éljünk hát magunk is a nekünk felkínált kegyelemmel, s legyünk részesei minden alkalommal az úrvacsorai közösségnek, hogy a Krisztussal való közösség megélésében tápláltassunk mi is az örök életre, s lehessünk hűséges gyermekei Mennyei Atyánknak.
