Balatonfüred a Balaton északi partján, lankás dombok által körülölelt 13.500 lakosú kisváros. Ősi, már a római korban is lakott település. Nevét először 1211-ben említik a Tihanyi Apátság birtokösszeírásaiban.
A reformáció térhódításával – Dévai Bíró Mátyás reformátor igehirdető munkásságának köszönhetően – a lakosság a katolikus hitről az „új hitre” tért át. 1590-ben, már saját lelkésze volt a füredi gyülekezetnek, Szentmiklósi Benedek személyében. A Balatonfüredi Református Egyházközség első ismert templomának épülete a mai Bajcsy–Zsilinszky utcában, a Szent Margit tiszteletére szentelt és azóta elpusztult katolikus templom helyén állt. A leégett templom felújításához nagyban hozzájárult Kenesey Péter tihanyi várkapitány, aki 1617-1623-ig töltötte be a várkapitányi posztot. Ennek ékes bizonyítéka az a ma már történemi relikviának számító kehely, melyet a következő felirattal adományozott egyházközségünknek:
„Kenesey Péter Tyhani fő kapitan az füredi templomhoz atta Isten tisztességére anno M.D.C.XXII.”
Az épület többszöri bővítés és átépítés után is kicsinek bizonyult, ezért a gyülekezet részéről megfogalmazódott az igény egy új templom építésére. 1826. július 24-én az egyházközség tagjai kérelemmel folyamodtak az egyházi elöljárósághoz és Oroszy Pál földesúrhoz, melyben bejelentették szándékukat a templomépítésre.
„Mi Füredi Helységben lakozó rész szerént birtokos, részszerént pedig Jobbágy lakosok Istennek jóvoltából már annyira meg szaporodván, hogy eddig való igen kicsin, és szoros helen is épült Templomunkban semmiképpen meg nem férhetünk; arra határoztuk magunkat, hogy Jó Istenünk segidelmével újj és népességünk béfogadására elegendő Templomot építsünk.”
Kérésüket az elöljárók jóváhagyták és az építmény helyéül a „…helybéli birtokosoknak adatott közös fundust…” jelölték ki, melyet az 1811-ben tartott kijelöléskor juttattak nekik. Az alapkőletételre 1826. augusztus 14-én került sor. Az ott elhangzott ünnepi beszéd néhány sorát idézem:
„Vólt és most is vagyon ennek a Balaton-Füredi keresztyén gyülekezetnek is egy ilyen szent hajléka. A reformátzió után nem sokára felállott itt ez az ekklézsia úgy, hogy 1590-től fogva szakadatlanul név szerint is fel vannak jegyezve a lelkipásztorok és oskolai tanítók, akik ez ideig, ez itt lévő ekklézsiában szolgáltak.”
Az alapkőletétel alatt a 118. Zsoltár 11. versét énekelte a gyülekezet. (tovább…)
