Balatonfüred a Balaton északi partján, lankás dombok által körülölelt 13.500 lakosú kisváros. Ősi, már a római korban is lakott település. Nevét először 1211-ben említik a Tihanyi Apátság birtokösszeírásaiban.
A reformáció térhódításával – Dévai Bíró Mátyás reformátor igehirdető munkásságának köszönhetően – a lakosság a katolikus hitről az „új hitre” tért át. 1590-ben, már saját lelkésze volt a füredi gyülekezetnek, Szentmiklósi Benedek személyében. A Balatonfüredi Református Egyházközség első ismert templomának épülete a mai Bajcsy–Zsilinszky utcában, a Szent Margit tiszteletére szentelt és azóta elpusztult katolikus templom helyén állt. A leégett templom felújításához nagyban hozzájárult Kenesey Péter tihanyi várkapitány, aki 1617-1623-ig töltötte be a várkapitányi posztot. Ennek ékes bizonyítéka az a ma már történemi relikviának számító kehely, melyet a következő felirattal adományozott egyházközségünknek:
„Kenesey Péter Tyhani fő kapitan az füredi templomhoz atta Isten tisztességére anno M.D.C.XXII.”
Az épület többszöri bővítés és átépítés után is kicsinek bizonyult, ezért a gyülekezet részéről megfogalmazódott az igény egy új templom építésére. 1826. július 24-én az egyházközség tagjai kérelemmel folyamodtak az egyházi elöljárósághoz és Oroszy Pál földesúrhoz, melyben bejelentették szándékukat a templomépítésre.
„Mi Füredi Helységben lakozó rész szerént birtokos, részszerént pedig Jobbágy lakosok Istennek jóvoltából már annyira meg szaporodván, hogy eddig való igen kicsin, és szoros helen is épült Templomunkban semmiképpen meg nem férhetünk; arra határoztuk magunkat, hogy Jó Istenünk segidelmével újj és népességünk béfogadására elegendő Templomot építsünk.”
Kérésüket az elöljárók jóváhagyták és az építmény helyéül a „…helybéli birtokosoknak adatott közös fundust…” jelölték ki, melyet az 1811-ben tartott kijelöléskor juttattak nekik. Az alapkőletételre 1826. augusztus 14-én került sor. Az ott elhangzott ünnepi beszéd néhány sorát idézem:
„Vólt és most is vagyon ennek a Balaton-Füredi keresztyén gyülekezetnek is egy ilyen szent hajléka. A reformátzió után nem sokára felállott itt ez az ekklézsia úgy, hogy 1590-től fogva szakadatlanul név szerint is fel vannak jegyezve a lelkipásztorok és oskolai tanítók, akik ez ideig, ez itt lévő ekklézsiában szolgáltak.”
Az alapkőletétel alatt a 118. Zsoltár 11. versét énekelte a gyülekezet.
Az építkezést az egyházközség tagjaiból választott kurátorok és dékánok vezették és irányították, az akkori lelkész Nagy István tiszteletes úr vezetésével. Az anyagok és munkálatok költségeit az egyházközség tagjai adták össze pénzben és kisebb részben borban. Fontos még megemlítenünk, hogy csak mesterembereket alkalmaztak, a segédmunkát a gyülekezet tagjai látták el! A bor összegyűjtése elengedhetetlen követelmény volt, mert a mesteremberek a szerződésben megállapított pénzen kívül rendszeresen igényt tartottak a füredi borra is, az építkezést végző munkások részére. A temérdek iparos közül meg kell említenünk Balog Péter balatonfüredi asztalosmester nevét, aki a templomban található fából készült, csodálatos berendezési tárgyakat készítette. (Úrasztal, szószék, Mózes-szék, padozat, stb.) A copf hagyományokat őrző, klasszicista stílusban épült új templomot 1830. augusztus 1-jén Tóth Ferenc püspök szentelte fel.
1881-ben neoromán stílusban készült a vörösmárvány keresztelőmedence. Az 1883. március 10-én tartott egyházközségi közgyűlés jegyzőkönyve szerint:
„Tisztelendő elnök úr indítványozza, hogy a gyülekezet legyen rajta, hogy szép templomunk a buzgóság emelésére, orgonával is láttassék el: Indítványa nagy lelkesedéssel fogadtatott…”
Az orgonaépítéshez szükséges anyagiak előteremtéséhez közadakozást hirdetett a presbitérium a gyülekezet körében. Az adakozók sorát Segesdy Miklós tiszteletes úr, a gyülekezet lelkipásztora kezdte meg, és a presbitérium példamutató hozzáállását követve a gyülekezet is csatlakozott a kezdeményezéshez. (Az adakozók névsorában a 114. helyen Jókai Mór neve olvasható!) Az orgona építésére Angster Józsefet, a nemzetközi hírű pécsi orgonaépítőt kérték fel. Az orgonát 1884. november 9-én szentelték fel.
1930-ban, a felszentelés 100. évfordulójára kívül-belül rendbehozzák a templomot. 1946-ban villanyfújtatóval látják el az orgonát és új harangok kerülnek, a háború időszakában elszállítottak helyére. 1960-ban a kézi harangozást elektromos meghajtásúra cserélte a gyülekezet. 1986-ban a tetőzetet felújították és a falakat újra festették.
1982-ben épült a templom mellett az emeletes parókia, melynek alsó szintjén iroda és gyülekezeti terem található, a felső szinten, pedig a lelkészlakás. Ez az épület 2010-ben felújításra és átépítésre került.
A templomépület ma is eredeti formájában látható, bútorzatával együtt. Utolsó, teljes felújítása 2002-ben és 2004-ben történt, Isten segedelmével.
Varga Lőrinc, egykori balatonfüredi református elöljáró, az 1724-ből fennmaradt legrégibb anyakönyvünk első lapjain név szerint feljegyezte az egyházközségünkben addig szolgáló összes lelkészt. Tudjuk, hogy 1800-ig 21 lelkész szolgált Balatonfüreden. Bátki Dávid Géza – jelenlegi lelkipásztorunk – a szolgáló lelkipásztorok közül, már a harmincadik.
Gyülekezetünk lélekszáma mintegy 900 fő. Összetételében kitapintható az a népmozgás, mely a II. világháború után jellemezte az országot. Ezek az emberek a hosszú évek során városunk és gyülekezetünk aktív tagjaivá váltak. Gyülekezünk alkalmaira gyakorta térnek be az itt nyaraló, erre járó egyháztagok, érdeklődők, előzetes bejelentkezéssel szívesen fogadunk kirándulócsoportokat is.
2012-ben gyülekezetünk átvette a Bem Iskola fenntartását, s így létrejött a Református Általános Iskola Balatonfüred intézmény, amely 2020-ban az egykori Mogyoró Óvoda átvételével óvodai tagintézménnyel bővült, és immár a Balatonfüredi Református Általános Iskola és Óvoda nevet viseli.
Mindez áldott reménységgel tölt el minket a jövő felől, amint az is, hogy egyházi ünnepeinken, családi vasárnapjainkon nagy örömmel szolgálnak hittanosaink és ifjaink. Minden óvodában és általános iskolában végezzük a hitoktatás áldott szolgálatát. Ezt követően – életkornak megfelelően – a 2 éves konfirmáció felkészítőn, majd a konfirmáció utáni korosztálynak az ifjúsági bibliaórákon folyik a hitoktatói munka. Évtizedek óta, minden évben hittantábort szervezünk hittanosaink és ifjaink számára. Sok gyermek itt érzi meg először a közösségi hitélet csodáját. Ennek súlyát és felelősségét naponta átérezve igyekszünk úgy élni és szolgálni, ahogy református énekünk mondja:
„… egy lélekért se érjen vádja téged, hogy te miattad nem látta meg Őt…”
Istentől kérjük áldását alkalomról-alkalomra a Bibliaórákra, a Nőszövetség szolgálatára. A presbiteri bibliaórákon együtt hajolva az Ige fölé, tesszük le kérésünket, hálaadásunkat szolgatársi közösségben, az Úr elé. Vasárnaponként, az istentisztelettel párhuzamosan gyermek istentiszteletet tartunk egyházközségünk Gyülekezeti Termében.
Minden vasárnap tartunk istentiszteletet az Állami Szívkórházban is.
Úrvacsoraosztás előtt bűnbánati alkalmakat tartunk. Idős és beteg testvéreinknek minden alkalommal háznál és kórházban is kiszolgáltatjuk a szent jegyeket, igény szerint.
Szívünkön és imádságunkban hordozzuk az elszakított országrészeken élő Testvéreink sorsát, élő kapcsolatot ápolva velük és lélekben mindig együtt állva meg a történelem kegyelmes Ura előtt tudván:
„A munka felette sok és messzeterjedő és mi elszéledvén a kőfalon, egymástól messze esünk; Azért oda gyűljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!” (Nehémiás 4:18/b-20.)
Hisszük és valljuk nagyságos fejedelmünkkel Bethlen Gáborral együtt:
„ Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8:31.) „Senki nincsen, bizonyára nincsen!”